Üldöző és üldözött a párkapcsolatban

Körülbelül tíz-tizenegy hónapos lehetett Vilmos, a nagyobbik fiúnk, amikor elkezdtem azt érezni, hogy valami változásban van bennem, nőként, emberként. Idegesíteni kezdett a férjem közeledése, szó szerint sündisznóvá váltam, ha az intimitás bármilyen formáját is mutatta felém. Lehetett az egy egyszerű kedves szó, ölelés, simogatás, bármi.

Fogalmam sem volt, mi ütött belém, akkor már több, mint öt éve foglalkoztam önismerettel, de még nem kezdtem meg a saját mély terápiás folyamatomat. Arról nem is beszélve, hogy nem volt arról tapasztalatom, hogy mit okoz egy gyerek érkezése a párkapcsolatban.

Emlékszem, hogy iszonyú nehéz és frusztráló időszak volt. Folyamatosan önmarcangoltam, mintha nemcsak kívülről változtam volna sündisznóvá, hanem a gyomromba is ezeregy darab költözött volna be. Ezeket úgy forgattam önmagamban, mint amikor a mosógép centrifugál, és egyidőben kezdtem eltávolodni mindentől és mindenkitől, egyedül Vilmostól nem.

Bélyeget nyomott a kapcsolatunkra, mert nemcsak én nem értettem, hogy akkor most mi történik, de a férjem sem. Kiszámíthatatlanná váltak a reakcióim, önmagamhoz képest is durvává és rideggé váltam.

Túl néhány elutasításon, durcás elalváson, eltávolodáson, egyszer csak elkezdtünk mélyen beszélgetni arról, hogy kiben-mi zajlik.

Biztos vagyok abban, hogy nem volt véletlen, sem az, hogy akkor és az sem, hogy ott mindez megtörtént. Az életünkben látszólag nem történt semmiféle különösebb dolog, a mélyen valami mégis munkálkodott. Ennek lehet transzgenerációs vetülete, saját csecsemőkori megélésem, de az is lehet, hogy a családi rendszerünket közelítette meg valaki és én arra éreztem rá. Mivel akkor mindennek a tudásnak nem voltam a birtokában, amivel akár most rendelkezek, nem mentem a dolgok legmélyebb szintjére.

Viszont azt tudtuk mindketten a férjemmel, hogy szeretnénk megoldást találni a helyzetünkre. Akkor, ott, és jelenleg is az életünk legnagyobb gyógyírja a tiszta és őszinte kommunikáció, az érzések, megélések felhozása a mélyről. Ami lehet, hogy pokoli, és igen, sokszor fájdalmas, de elkerülhetetlen.

Mint kiderült, a férjem úgy élte meg a reakcióimat, mintha Őt, nem feltétlen, mint férfit, hanem mint embert, lényt utasítottam volna el. Azt érezte, hogy minél inkább próbál közeledni és segíteni rajtam, én annál nagyobb erővel lököm el önmagamtól. Így alakult ki köztünk egy üldöző és üldözött viszony.

Alapvető megfigyelésem, hogy a párkapcsolatban párban járnak az szorongó elkerülő és a szorongó ambivalens kötődésű emberek. Vonzzák egymást, mint a mágnes. Az elkerülő nehezen áll bele az érzéseibe, sőt, sokszor fullasztónak éli meg, ha valaki túl érzelmes, könnyen lesz karrierista és munkamániás, sokszor éles határokat húz, erősen felelősségteljes, nem feltétlen házias, feladatfókuszú, legtöbb esetben a szeretetnyelve az elismerő szavak, nagyon sokszor van a “doingban” és annál kevesebbet a “beeingben”.

Ezzel szemben az ambivalens sokkal érzelmesebb, családcentrikus, gondoskodó, kevésbé vállal felelősséget, nehezen és lassan hoz döntéseket, nehezen húzza meg a határait, konfliktuskerülő, a szeretetnyelve a testi érintés és a minőségi együtt töltött idő.

Egy nehéz, érzelmekkel átitatott konfliktusos szituációban, az elkerülő, lásd én, elmenekül a közelség, az érzelmek elől. Számára ez nem ismerős, csecsemőkori megélése, hogy az érzések veszélyesek, akár az élete múlhat rajta. Míg egy ambivalens, lásd férjem, számára létfontosságú a közelség, az együtt megoldás, az összeolvadás, különben megkérdőjeleződik a saját létfontossága.

Ha jól megnézed, akkor mindkét esetünkben a legfőbb kérdés, ami körül forogtunk, az az volt, hogy “valid-e a létezésem?”, “szerethető vagyok-e az érzéseimmel együtt?”, “nemcsak akkor, ha pozitív, hanem akkor is, ha az negatív?”

Rengeteg krízishelyzet van az életünkben, eleve egy gyerek érkezése is az, minden szépségével együtt. Egy újabb megküzdési mód, ahol a régi eszköztárunk már elavult, az új még nem teljesen fejlődött ki. Az egyik legerősebb varázspálcánk, az maga a tiszta és őszinte kommunikáció, mégis sokszor elfelejtjük jól használni. Ezzel nem vagytok egyedül, viszont bármikor visszahozható.

Részletekért kattints »»  www.creative-coaching.hu/szuloknek