“Így változom a vállalkozásom által.” – Julcsi története.

Anyaság, feleség, részmunkaidős alkalmazotti home office, kezdő vállalkozás építése, háztartás, énidő és minderre a külső nyomás, ami nehezedik. Ismerős a felállás? És az, hogy ebben az élethelyzetben evickélsz, próbálod megtalálni azt a pontot, amikor nem billensz át a házisárkány üzemmódba, de közben nem is szaladsz világgá?

Anyaság, feleség, részmunkaidős alkalmazotti home office, kezdő vállalkozás építése, háztartás, énidő és minderre a külső 
nyomás, ami nehezedik. Ismerős a felállás? És az, hogy ebben az élethelyzetben evickélsz, próbálod megtalálni azt a pontot, 
amikor nem billensz át a házisárkány üzemmódba, de közben nem is szaladsz világgá?

Az ügyfelem is épp ebben van. Nevezzük Julcsinak. Türelmetlen, mindent pontosan abban a pillanatban szeretne megvalósítani, amikor kipattan a fejéből. Most…, azonnal. Megszokta, hogy mielőtt édesanya lett, minden percét be tudta osztani, szépen haladt a sikerei felé. Most egyetlen dolog fix az életében, a folyamatos kalibrálás, a folyamatos újratervezés. 

Szerintem ez is sokunknak ismerős. 

Érzed azt a pillanatot, amikor pontosan összeállt a fejedben, hogy az elkövetkező fél órában, órában mit fogsz megvalósítani? Már látod lelki szemeid előtt a képet, amikor vállon veregeted magad, hogy huh, de szuper, megcsináltam. Majd ebbe az idilli képbe hírtelen bekúszik egy kis, pihe-puha babamancs és azt mondja: “anya, gyejje jáccani”. 

Újratervezés, kalibrálás…

Julcsi azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy adjak neki tanácsot, hogyan tudja a türelmetlenségét elengedni. Eszközökre, praktikákra, bevált jótanácsokra volt kíváncsi.

Feltettem neki a kérdést?

Eszközre van szükséged, vagy szeretnéd megérteni, hogy miből fakad a türelmetlenséged? Miért bukkan fel újra és újra? Mi az az apró kis nyomógomb, ami ilyenkor aktiválódik?

Julcsi a “miért” megértését választotta. Ráérzett. Tényleg nagyon hasznosak és praktikusak a sok ember által bevetett módszerek, de mitsem érnek, ha nem nézünk a színfalak mögé és nem találjuk meg a gyökérokot.

Segítségül hívtam jó régi barátom, a LEGOt. Tökéletesen végig tudtuk vinni a folyamatot az online térben is. Ebből hozom Nektek most az első felismerést.

Arra kértem Julcsit, hogy készítsen egy építményt, lehet az vár, panel, családi ház, bungaló, bármi, ami a türelmetlenségét testesíti meg. Csak szabadon. 

Mesélni kezdett arról, hogy milyen érzések, milyen gondolatok, milyen belülről jövő hangok bukkantak fel az instrukció kiadásától, egészen az építmény elkészültéig:

Gyorsan kell építenem, mert mi lesz, ha nem leszek kész? Mivan, ha kicsúszok az időből? Szerettem volna lezárni a modellem, de nem tudtam. Hiányzik az ablak külső része. Lehetett volna jobbat építeni. Több mindent szerettem volna.

Közben a modell teljesen megfelelt a leírásnak, amit kértem tőle. Érdekes, nem? A perfekcionizmussal, a megfeleléssel, már dolgozunk egy ideje. Ezért kértem, hogy menjünk tovább a modell kielemzésében. 

Láthatjátok, hogy a kis torony alulról zárt. Lehetetlen hozzáférni, csatlakozni hozzá. Ez jelképezi az Ő esetében, hogy az alaptermészete introvertált, visszahúzódó, begubózó. 

Ahogy emelkedik a torony, már bekerült egy kis rés, egy ablak, ami jelen esetben a nyitottságot, megnyílást jelképezi számára. Tehát felismerte, hogy szüksége van arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, ami anélkül nem megy, hogy Ő is nyisson, megmutassa az értékeit, a személyiségét. Bár időközönként szüksége van a redőnyre, hogy kicsit vissza tudjon vonulni. Ezért olvashattátok feljebb, hogy hiányként lépett fel benne, hogy ezt nem találta. 

Majd az épület felső részén szépen megnyílik a fal, mint egy virág, vagy mint egy kar. Lehetőséget ad arra is, hogy más valamilyen formában tudjon hozzá kapcsolódni, vagy Ő nyithasson a kapcsolódásra. Ez pedig számára a jövő, amin jelenleg dolgozik.

Hogyan kapcsolódik ez a türelmetlenséghez? Julcsi jelenleg a vállalkozásán belül, a saját brand építésével kezdett el foglalkozni. A mai világban nélkülözhetetlen pillére az, hogy valamilyen formában megmutassa saját magát, megmutassa erősségeit, megmutassa sebezhetőségét, főleg abban a profilban, amit választott a vállalkozásában.

Mi lehet nagyobb komfort feszegetés, mint az, hogy valami olyat kell tennnie, ami új, amihez korában nem fűllött a foga, ami kényelmetlen, ami lassan halad?! Ez mind türelmetlenséget, frusztrációt szül. 

De mindez így van rendjén. A coaching ülés során tudatosult benne, hogy igen, jó úton van. Igen, változik. Igen, fejlődik. Igen, halad. A saját ütemében.

Megnyugodott. Most pedig naponta listázza az elért eredményeit, hálanaplózik, a türelmetlenség energiáját pedig abba teszi, ami az előrehaladását szolgálja.

Csupán két alkalom

Bevallom őszintén, a mai napig néha bevillan, mi van, ha egy ügyfél olyan történettel, helyzettel érkezik hozzám, ami a coaching kompetenciát elbírja, mégis annyira bonyolult és összetett, hogy nem tudok benne helytállni?

Aztán rájöttem, hogy a saját életem/életünk is azért élvezetes számomra, mert izgalmas, mert egyedi, mert kacifántos, a jó értelemben.

Ez a felismerés hozta magával azt is, hogy már egyszerűen inspirál az extravagáns, nem hétköznapi, bohém ügyfelek élete, terve, céljai. Ez ám a kihívás a javából…

D.-t is kicsit ide sorolnám. Nem egy hétköznapi életet élő Hölgyemény. Munkaholista. Megesik ez, elég gyakran. Egy ideig élvezte az életét, a munkáját, de már nem. Elfáradt, megfáradt, kiégett. Vágyott valami változásra, valami újra. Kérése számomra parancs volt, elindulni egy másik úton, ahol meglelheti a hivatását, kíváncsi volt miben tehetséges, mi az amit szívből szeretne csinálni. Hat alkalomban egyeztünk meg. Akkor még azt hitte, hogy az úticél táblára a karrier van felírva, közben valami sokkal de sokkal nagyságosabb, a szíve, a lelke, vagyis önmaga megtalálása.

Tudjátok mi hozta meg számára a felismerést? Az, hogy le kell állnia, meg kellett állnia, nem magától, rá lett kényszerítve. Tizen éven keresztül éjt-nappalt a munkája töltötte ki, sportolt, hazament, aludt. Aztán jött egy fordulópont, 3 hónapja megállt a gazdaság, megállt az ipar amiben dolgozott. Otthon volt, önmagával, a gondolataival. Éveken keresztül küzdött a budai kis lakásáért, amely a biztonságot, a kiteljesülést jelentette számára. Az első coaching alkalom már elkezdte nyitogatni a lelkének azon bugyrait, amelyeket nem is ismert, hogy létezik. Az otthon, amelyt önmagával azonosította, túlnőtte, többre vágyik, családra.

Második alkalommal teljesen összezuhanva érkezett, 10 percig csak sírt. Leült velem szembe a szőnyegre és LEGO®zni kezdett, én pedig csak kérdezgettem, … folytak belőle a szavak. Összeálltak a kockák.

Menekülése a munkába a gyermekkor hozadéka. Nem akarta újra átélni, megélni, a saját családja által. Nem akart újból gyerek lenni, nem akart újból az édesanyja fojtogató szeretetében fuldokolni. Félt, hogy Ő is ugyanolyan anya lesz. Különféle pótcselekvéssel helyettesítette a családalapítást. …és akkor, ott szembesült ezzel. Óriási kő esett le a szívéről. Tudta, hogy nincs más hátra, mint előre, szembe kell néznie ezzel a ténnyel.

Az ülés végén megölelt, nagyon megható volt. A szívem újra megtelik, ha a jelenetre gondolok. Mindketten tudtuk, hogy a közös utunk egy darabig véget ért. Az én feladatom az volt, hogy a valódi irányra nyissam fel a szemét.

…és igen, ehhez néha elegendő csupán két alkalom, és a LEGO® varászlatos ereje.

az életed célt kapjon és értelmet

Normális, ha kíváncsi vagy, hogy ki is vagy Te valójában, milyen is vagy Te valójában, és milyen céllal vagy itt a Föld nevű bolygón.

Ahhoz, hogy megtaláld a valódi hivatásod, először meg kell ismerned önmagad. Bár sokan vannak, akik már születésükkor tudják, hogy táncosok lesznek, énekesek, vagy netalántán agrármérnöknek, van viszont akinek hosszú utat kell bejárni, hogy ezt megtalálja.

A hivatás egy olyan része az életünknek, önmagunknak, mely zsigeri szintről érkezik, élvezzük és szeretjük amikor csinálhatjuk. A hivatás az a valódi megélés.

Amennyiben nem szereted azt amit csinálsz, ha úgy érzed, hogy veszi az energiádat, ha úgy érzed, hogy nincs értelme, akkor nagy valószínűséggel nem a hivatásod.

Honnan tudod, hogy a hivatásodat űzöd e:

  • úgy érzed, hogy végre lehetőséget kaptál, hogy megvalósítsd önmagad.
  • úgy érzed, hogy az életed értelmet kapott.
  • úgy érzed, hogy élvezed, szereted azt amit csinálsz, szárnyalsz a saját életed tengerén.
  • úgy érzed, hogy közeledsz a célodhoz, az álmodhoz.
  • úgy érzed, hogy önmagad kormányozod az saját kis hajódat az életed tengerén (nem édesapádét, nem édesanyádét, nem a szomszédét és nem is a főnökét).
  • úgy érzed, hogy végre felelős felnőttként kézbe vetted az életed.

Úgy érzed, hogy még nem ismered a saját utad, a saját hivatásod, a saját térképed? Akkor csak tedd vízre a hajódat, indulj el és a belső iránytűd segíteni fog Téged. Kezdj el dolgozni önmagadon. Ne késlekedj, indulj el!

Amennyiben a fenti állítás közül akár egy is igaz Rád, akkor jó úton vagy!