Hadd mutassam be egy valós, LEGO® coaching példa alapján, hogy jómagam, mint coach, miért is nem adok tanácsot? Miért hagyom inkább, hogy kibontsd a szárnyaidat, a gondolataidat, az érzéseidet, a szükségleteidet? Miért támogatam azt, hogy önmagad fogalmazd meg a megoldásaid?

Ismerős a szitu? Dúlnak Benned az érzelmek, az élmények, a sértettség, az öröm, a bánat. Már annyira ki-kivánkoznak a szavak, mint egy vulkán, már-már ott hömpölyögnek az ajkaidon. Előveszed a telefonod, tárcsázod Marikát, – már formálod is a szavakat -, kicsöng, felveszi. Elújságolod mindazt, ami a szíved nyomja. Csak hallgató fülekre vágysz, csak arra, hogy megkönnyebülj, hogy fellélegezz, semmi másra. …csak szeretnéd, hogy a szavaid által egy összefüggő sztorit láss. …hogy a kimondott gondolataid által összeálljon a kép. Mit kapsz helyette? Egy zsáknyi jótanácsot. Miképp hozd helyre az életed… hogyan orvosold a szerelmi bánatodat… és egyébként is mi a menő és jólfizető munkahely. A Te kedved lekonyul, csalódott vagy, nem érted, hogy miért hiszik azt, hogy képtelen vagy megoldani az életed… majd csalódottan zárod a telefont. 

Fogom a kezed és támogatlak – avagy kerüld a fenti élethelyzetet

A lenti modelleket K., az ügyfelem építette az ülések során. A kérésem szerint, ösztönből, nem tudatosan építette őket, ettől ennyire hatékony és tanulságos a LEGO® módszer.

Az ülések során azon dolgozunk, hogy K. megtalálja azt a hivatást, amelyet szívből és szerelemből tud űzni.

• K. logisztikai managerként van állomágyban. Jelenleg otthon van a harmadik gyerkőccel. Lassan lejár a szülési szabadság. Döntenie kell. Visszatolat a régi mókuskerékbe, amelyet az utolsó pillanatokban a háta közepére sem kívánt, vagy egy új, izgalmas, kihívásokkal teli utat választ.

K. korábbi pozíciója az alábbiak szerint nézett ki:

A lehetőségeit kimaxolta, maga az alap teljes beépítése jelképezi. Fusztráltan érezte magát, azon döntések miatt, amelyek fentről érkeztek, de nem volt ráhatása. Ezt mutatja, hogy felül nincs tető, nincs védelem.

Teljes mértékben rugalmatlannak érezte önmagát és a helyzetet is, az életét, a mindennapjait, lásd a folytonos falak körben. Habár érzi, hogy ez idő alatt rengeteget fejlődött, ezt mutatja a felhelyezett virág, most viszont legszívesebben csak lemászna a saját létráján és egy új, izgalmasabb, kreatív, kihívásokkal teli útra kelne.

Igen ám, de mit mondd a család, a szomszéd, a falu, a jóakaró barát? Három gyerekkel mondj le az önmegvalósításról, légy szabálykövető, állj be egy 6 órás rabszolgarendbe, nőként egyébként sem fogsz érvényesülni!

K. viszont célul tűzte ki, hogy kilép ezekből a korlátozó hiedelmekből és tényezőkből. Kiszínesíti az életét. Így megszületett az alábbi továbbfejlesztett modell.

• A jobb oldali kapu jelképezi jelen esetben a múltbéli karrierjét, a baloldali pedig az újat. A jobb oldali kapu két színből áll, sivár, egyterű. A rajta elhelyezett óra mutatja, hogy lejárt ennek az ideje. A mellette elhelyezett kerítés kizárja kétoldalt a virágokat. Tehát a külső szemlélő csak azt látja, hogy K.-nak milyen jó, hiszen vezetői pozícióban dolgozik. Céges autója van, sokat keres. De azt nem, hogy mi is zajlik benne valójában. Hogy micsoda harcokat vív meg önmagával, az elvárásokkal, a külső környezettel.

A bal oldali kapu a jövő, a színes, lendületes, felszabadult hivatás. A kapu nyitott, terjeszkedő. Ezáltal lehetőségei is határtalanok. A sorba rendezett állatok jelképezik a tulajdonságait, az erősségeit, a kompetenciáit és korlátozó gondolatait. Az új kapu felé eggyel több állat tekint. K. felül helyezkedik, a tetőn és az új kapu felé fókuszál. Viszont van előtte egy gödör, egy akadály, amely meggátolja, hogy el tudjon indulni.

• Tehát megvan a koncepció, megvan az elképzelés, már csak a cselekvési terv szükséges. A terv, amely szerint meg tudja tenni az első lépést. Kértem, hogy dolgozza át úgy a modellt, hogy térjen ki az eddigi rögzült, biztonságos, szabályos képből. Legyen kicsit rugalmas, bohém, szabad.

Ezerféle megoldást tudtam volna neki javasolni, hogy miképp tudná megoldani a helyzetét. Mi adna neki megoldást, könnyedséget. De nem tettem!

Hiszen ettől csodálatos az amit csinálok. Nem mondom meg a tutit, nem játszom a mindentudót, helyette fogom a kezét, támogatom, figyelek, meghallgatom, összerakom a képet és a szerint kérdezek. A kérdések, a rávilágítosok, meghozzák azt az “aha” élményt, amely által garantáltan megváltozik az életed.

Így történt K.-nál is. Lebontotta az előtte tátongó akadályt! Nem átugrotta, nem betömte, hanem megszüntette. Tudod mit jelképez ez számára? Hogy a döntés az Ő kezében van. Senki máséban. Azt, hogy mennyire nehezíti vagy könnyíti meg a saját útját, az fejben dől el. Csakis elhatározás kérdése.