Posted on Hozzászólás most!

9+1 lépés, út a 48 órás internetmentes elvonuláshoz

Creative-Coaching, énidő, internet nélkül, 48 óra,

…csak pörgetem, csak pörgetem, pörgetem, várom a csodát, egy hasznos morzsát, egy érdekfeszítő felcsillanást, egy ízes posztot. Szomjazom az ingerre, mégtöbbre, mégtöbbre. Állok a sorban, pittyen a telefonom, előveszem, pörgetem. Ülök a kocsiban, piros lámpa, unatkozom, előveszem a telefonom, pörgetem. Hazaérkezek, megállok a pultnál, felvillan a telefonom, előveszem, pörgetem, hmmm… micsoda kommentek, elolvasom, jéééé egy ismerős, megnézem a profilját, nahát, ott járt ahol én is, átkattintok… és bummm, eltelt 15-20 perc az életemből, haszontalanul. Akár naponta többször is.

Kutatások bebizonyították, hogy naponta min. 1 órát töltünk a telefonunk bizergálásával, -1 órát-, óriási idő. Havonta átlagosan 30 óra, több mint egy nap! Mi mindenre elegendő az az 1 óra naponta?! Egy új nyelv megtanulásához?! Egy vágyott könyv elolvasásához?! Közös minőségi idő a párunkkal?! Egy kis énidő?! Netalántán egy saját vállalkozás felkészüléséhez?! Sajnos nem jellemző, hogy leltározzuk a hétköznapjainkat, hogy mi mindennel töltjük ki a 24 órát és abból hány perc telik elvesztegetett tevékenységek tömkelegével.

Észre sem vesszük, hiszen olyan, mint az aprópénz, eltörpül. Pedig nem véletlenül mondják, sok kicsi sokra megy.

A fent leírtak saját felismerések. Semmi sem szentírás. De azt gondolom, hogy sokunkat érinthet. Akár Téged is? Próbáld ki, csak 48 óra internet nélkül! Csodákra képes. Elmondom én miképp csináltam:

  1. lépés: megnéztem a Social Dilemma című filmet és elgondolkodtatott. Folyamatosan futott a háttérben amit ott láttam és hallottam.
  2. lépés: egyre inkább feltűntek az üzenőfalamon jelenlévő “fake” posztok. Az eltorzult látszat…, amihez folyamatosan hasonlítgattam magam, a vállalkozásom, akarva-akaratlanul. 
  3. lépés: egyszerűen felismertem, hogy kisebb nagyobb túlzásokkal nem tudok meglenni a telefonom nélkül. Folyamatosan hívogat… “lépj be, gyerünk, pörgess. Ingert!” Kisgyermekes időszakom előtt sokkal többet találkoztam emberekkel. Vágytam rá. Most…, habár a vállalkozásomból adódóan valamennyire kielégül ez a hiány, mégis egyszerűen hozzászoktam ahhoz az információáradathoz, amit a közösségi média biztosít a mindennapokban.
  4. lépés: az Árkádban sétálgatva ledöbbenve figyeltem, miközben anyuka és apuka lelkesen pörgeti a telefonját, addig a kb. másfél éves legényük felfedezőútra indul. Ebből Ők semmit sem érzékelnek. Hidegzuhanyként ért, tejóég, ebben nő fel a mi Vilmosunk is! Ezt látja az őseitől?! Ezt utánozza le?! Eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább!
  5. lépés: következő lépésem az volt, hogy mind a hangjelzéseket, mind pedig a főképernyőn felvillanó jelzéseket lekapcsoltam, az összes közösségi média felületről. A hálószobában nincs helye az internetnek, reggel, ébredést követően, min. 1,5 óráig nem kapcsolom be a Wifit. Függőség csökkentésének kis morzsája, de annál nagyobb erővel bír.  
  6. lépés: 48 órás önkéntes internetmentes elvonulásra küldtem magam. Eddig kétszer. Először “kiküldetésben”, amikor elutaztunk, másodjára pedig itthon. Egyik sem volt könnyebb vagy nehezebb. Sőőtt… a vártnál sokkal jobban reagáltam.  
  7. lépés: kitartás, a kisördög folyamatosan zakatol: “Kapcsolj be! Csak 1 posztot nézz meg! Csak ennek az ismerősnek nézz utána! Csak ezt keresd meg az interneten!” Nem, nem és nem, erősnek kellett lennem, hogy ellen tudjak állni. 
  8. lépés: kitartás, a kezem megszokta, hogy automatikusan nyúlok a telefonhoz és pörgetem. Rengetegszer azon kaptam magam, hogy már nyúlnék is érte! Nem, nem és nem, figyelmeztettem magam.
  9. lépés: még mindig a kitartás, könnyen találtam volna indokot, hogy miért kapcsoljam be újra a netet. Nem, nem és nem, és egyre könnyebb lett az érzés. Elkezdtem felszabadulni. Elkezdtek halkulni a külső zajok. Elkezdtem meghallani saját magam, a belső hangom. Lenyugodtam. Csak tettem a dolgom, tettem ami jólesik… újra éreztem az áramlást, a flowt. 
  10. lépés: vasárnap 19.00 és kibírtam. Vállonveregettem magam, sokszor. Szuperjó érzés volt. 48 óra alatt lefestettem Vilmos kiságyát, újranéztem a kedvenc sorozatom, Selfmade, délután szundikáltam, elkezdtem olvasni a régóta betervezett könyvem, moziban voltunk, és legfőképp sokkal de sokkal több időt töltöttünk beszélgetéssel a férjemmel. 

48 óra után ismét bekapcsoltam az internetet, beléptem a közösségi felületekre. Pörgettem, pörgettem, vártam a csodát, legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy semmiről sem maradtam le! Semmiről az ég adta világon. Kicsit olyan érzés volt, mint a Barátok közt sorozat, ha kihagysz két hetet és becsatlakozol, rájössz, hogy minden ugyanott folytatódik.

48 óra internetmentes elvonulás, receptre írnám! Kipróbálod?

Posted on Hozzászólás most!

10+1 dolog, amit meg kell tenned, hogy biztosan NE indulj el a fejlődés útján!

Creative-Coaching vary-Katona Ágnes LEGO Coaching Győr Karrier

Figyelj! Mert amíg az alábbi 10 pont szerint éled az életed, biztos lehetsz benne, hogy nem indulsz el a pozitív változás útján. Íme:

1) Ne kezdj bele semmi újba. Főleg akkor, ha nehéznek tűnik. Ne vállalj kockázatot. Tötymörögj, húzd az időt, csak olyan dolgokat csinálj, amelyek kényelmesek számodra. Tétlenkedj, mert addig konfortzónán belül maradsz és a kihívás biztosan elkerül. Ne akarj új lehetőségeket, hiszen akkor bátrabb, erősebb leszel. Ezt nem akarod, ugye?!
2) Hallgass olyan emberekre, akik negatívak és önmagukban sem hisznek. Töltsd az idődet olyan emberekkel, akik szívják az energiádat, lelohasztanak, sőt elveszik a kedved az új dolgoktól, az új lehetőségektől. Hiszen olyan életet szeretnél élni, mint Ők, nem?!
3) Ne fókuszálj, hagyd magad szétforgácsolódni. Mindenhol 120%-ot akarj teljesíteni. Hajtsd és zsigereld ki önmagad. Higgy a korlátozó hiedelmeidben, hisz akkor egy helyben fogsz toporogni. Ez a vágyad, nem?!
4) Hagyd abba a tanulást, fejlődést. Ne akarj több lenni, hiszen nem ismered az út végét. Még a végén jó dolog sülhet ki belőle, a fejlődés pedig garantált. De Te ez nem akarod, ugye?!
5) Ne nyiss új kapcsolatok felé. Ha már megbántottak, akkor zárkózz be. Húzd magadra a takarót és távolíts el mindenkit magad körül. Egyedül akarsz maradni, nem?!
6) Ne tiszteld önmagad. Mindenki hibázik, de Te mégis hibátlan akarj lenni. Ezért, ha hibázol, ostorozd magad. Hiszen azt akarod, hogy minél többször fájjon, nem?!
7) Ragadj benn a múltban. Okold továbbra is a döntéseidet és nyalogasd a sebeidet. A “mi lett volna, ha” kifejezésekkel tele a padlás, de Te csak rágódj a sérelmeken. A múltat nem tudod megváltoztatni, de Te újra és újra tépd fel a sebeket. Ezt akarod, nem?!
8) Panaszkodj, aggódj és dögönyözz a semmiben. Ha panaszkodsz, akkor biztosan mindenkit elkergetsz magad körül. A panaszkodás szánalmat ébreszt másokban. Ez a célod, nem?!
9) Menekülj a problémák elől. Hibáztass mindig mást az életedért. A férjed/feleséged, szüleid, gyermeked, főnököd, a kormányt. Ők felelnek, hogy ott tartasz, ahol, nem?!
10) Ne bocsáss meg! Tarts haragot! A felgyülemlett feszültség, negatív gondolat megbetegít. De nem számít, megérdemli, hogy haragudj rá, nem?!

+1: Ne légy hálás! Az olyan spiri dolog. Nem számít mid van, és ki vagy. Mindig légy más, mint ami vagy, és akarj többet, mint ami a szomszédnak van. Ez a legfontosabb, nem?!

Ne felejtsd el! Amennyiben szeretnél megállni a növekedésben, nem vagy rá kíváncsi, hogy mire is vagy képes valójában, sőt teljesen elzárkozol attól, hogy a szíved szerint élj, akkor kövesd ezt a 10 pontot. Állj ellen a változásnak, a fejlődésnek.

Amennyiben mégsem egy ilyen élet után vágysz, akkor nyiss, változtass szemléletet, gondolkodj és cselekedj másképp, mint eddig. Tedd meg mindig a következő lépést. Légy kreatív, nyisd ki a szemed, tiszteld önmagad és hagyd, hogy mások szeretni tudjanak.