Miért nem elég hatékony a gyerek fejlesztése?

Az őszi LEGO táborunkban részt vett egy kislány, nevezzük Lucának, akit a nagymamája íratott be hozzánk. Hamar kiderült számunkra, hogy Luca nagyon nincs jól lelkileg. A jelei egyértelműek voltak, pontosan hozta az ADHD tüneteket. A foglalkozások alatt piszkálni, ingerelni kezdte a többieket, egyre nehezebbé vált számára a koncentráció, majd ignorálni kezdte az alapszabályokat.
Ha nem lettünk volna mi, szakemberek elég tudatosak és éberek az egészre, akkor megindult volna a kiközösítés folyamata.

Mivel a tábor ideje alatt csak a nagymamával volt lehetőségünk beszélni, azt követően felvettük a kapcsolatot a szülőkkel és javasoltuk a helyzet mélyebb feltárását.
Kiderült, hogy a szülők már a világ összes fejlesztésére elvitték a kislányt, de látható változás, előrelépés nem történt, Lucát mindenhonnan kizárták a viselkedése miatt.

Szülőkonzultációval kezdtük, ahol egyértelművé vált, hogy mind az anyuka, mind az apuka gyerekkora traumatizált. Az édesapáról lemondott a saját édesapja, már újszülött korában, édesanyja fókusza pedig a újabb párkeresésen volt, így folyamatosan megélte a magány, az elhagyatottság érzését, illetve ez a félelem működtette.
Az édesanya szülei normál házasságban élnek, viszont a saját édesapa patriarchális, más nézőpontokat nem elfogadó szemlélete folyamatosan rányomja a bélyegét a tág család mindennapjaira.
Ebbe a részbe most nem is mennék jobban bele, mivel nem terápiát folytattunk, hanem elkezdtünk ránézni, hogy Luca mire próbál rávilágítani, viselkedésével mit próbál jelezni. Ennek egyik aspektusát mutatom be.

Luca folyamatosan időzített bombát “játszott”. Ha az édesapa hozta hozzánk a fejlesztésre, akkor teljesen szétcsúszott, a szülő távozásáig kezelhetetlen volt, utána már, a foglalkozás ideje alatt kenyérre lehetett kenni. Ha az édesanya hozta, habár sokkal kezelhetőbbé vált, de totálisan depresszív, letargikus állapotba került.

A folyamat során voltak egyéni, érzelmi intelligenciát fejlesztő LEGOs alkalmak Lucának, szülő-gyerek fejlesztések, illetve külön párkapcsolati alkalom. A szülő-gyerek fejlesztéseken egyértelművé vált, hogy Luca az édesanya viselkedését, reakcióit másolja, és pontosan úgy viselkedik az édesapjával, ahogy az édesanyja vele. Pl. az édesanya perfekcionista, tekintélyelvű,nagyon sok mindenben kijavítja Lucát, olyan dolgokban is, aminek egyébként nincs súlya. Luca ugyanezt a viselkedést tanúsítja az édesapával szemben. Dorgáló, elégedetlen, tiszteletlen.
Mivel az édesapa amúgy is szorong a gyerekkori elhagyatottság érzése miatt, így a saját gyereke által újra és újraéli ezt. Az édesanya pedig a saját édesapja hatására, tovább viszi a tekintélyelvű hozzáállását, viszont a gyereke ennek hatására elutasító vele szemben, amit nagyon rosszul él meg és annál dühősebbé válik általa.

Egy véget nem érő örvény, ahova folyamatosan beszippantják egymást, és aminek a tüneteit mindnyájuk hordoznak nap-mint-nap. Betegség, szorongás, viselkedésbeli tünetek formájában.

A párkapcsolati fejlesztésen a legó behozta, hogy az édesanya, a gyerekvállalás és a mindennapok útvesztőjében, teljesen elveszítette a játékos, könnyed oldalát. Merevvé, rideggé, érzéketlenné vált, mindenkivel szemben. Mikor arra kértem, hogy szabadon, mindenféle elvárás nélkül, random elemekből, építsen egy számára tetszetős modellt, akkor nem tudott vele mit kezdeni. Három választott darab után elakadt, és eltévedt a teljesen kontroll mentes állapotban.
Ezzel szemben az édesapa szomjazott a közelségre, a kapcsolódásra. Összetett és részleteiben gazdagon fejtette ki, hogy mennyire vágyik arra, hogy felesége ne csak testben, hanem lélekben és fejben is ott legyen velük, a családjával. Lubickolt, hogy végre nem kell tökéletesnek mutatkoznia, hogy eleresztheti a fantáziáját. Totális divergencia, ami egyértelműen megmutatkozott Luca viselkedésén is.

Az első lépés mindig a feltérképezés, a tudatosítása annak, hogy mi is történik körülöttünk, velünk. Hiába fejlesztettük volna csak Lucát, akár a végtelenségig, nem hiába nem működött más fejlesztés sem. Ideig óráig van hatása, de ha a gyerek visszamegy ugyanabba a közegbe és otthon semmiféle változás nem történik, akkor hosszú távon minden marad a régiben, és nemcsak a gyerek, de a szülők is tönkre mennek benne.

A következő lépcsőfok, hogy azon dolgozzunk majd, hogy miképp tudnak újra egymásra találni a szülők és miképp tudják tudatosítani és korrigálni azokat a viselkedésmintákat, amelyek nem építik a párkapcsolatukat, a szülő-gyerek kapcsolatukat, és miképp tudják megerősíteni azt, ami jó, ami jól működik. Hiszen tudjuk, hogy a gyerekek nem azt csinálják, amit mondunk, hanem azt másolják le, amit csinálunk.

Amikor mindez, a kockák által kikerült az asztalra, kimondódtak olyan dolgok, amelyek korábban nem, döbbenten néztek, hogy mennyire eltávolodtak egymástól. És habár nagyon nehéz időszakon vannak túl, a Lucával kapcsolatos tortúrák miatt, de hálásak Neki, hogy szüntelenül tükröt mutatott és ezáltal elindultak a változás útján.