Boldog szülők, boldog gyerekek: A gyerekmentes pihenés fontossága

A mai rohanó világban a szülők gyakran érzik magukat kimerültnek és fáradtnak, különösen, ha állandóan egyedül kell helytállniuk a gyereknevelésben. A gyerekmentes idő iránti igény nem ritka, hanem teljesen természetes igény, amelyet minden szülő néha megél.

Gyerekmentes idő fontossága

Lelkiismeret-furdalás, mint például azon érzés, hogy ki kell pihenned a gyermekeidet, sok szülő számára ismerős lehet.

“Milyen az már, hogy azt érzem, hogy ki kell pihennem a gyerekeinket?” Ahogy a férjem is kérdezte nemrég: “Hogy mondhat ilyet egy szülő?” Az alábbi beszélgetés jól illusztrálja, hogy a gyerekek is milyen éleslátóak lehetnek ilyen helyzetekben:

Anya: Vilmos, szerinted apa és anya boldog együtt?
Vilmos: Szerintem igen.
Anya: Ezt miből gondolod?
Vilmos: Hát, amikor elmentek valahova kettesben, és ott csak ti vagytok, akkor boldogok vagytok együtt.
Anya: Miért gondolod, hogy akkor vagyunk boldogok, amikor kettesben vagyunk és nem akkor, amikor ti is ott vagytok?
Vilmos: Azért, mert akkor nem nyafogunk. Én nem dumálok folyton, Hanci meg nem óbégat. Akkor csak ti vagytok és végig tudtok beszélni olyan dolgokat, amiket akartok.

Ez a válasz ráébresztett arra, hogy a szülők életében is fontos megtalálni az egyensúlyt, és nem szabadna, hogy a lelkiismeret-furdalás uralja mindennapjainkat.

A házasság és a család helyzete

Majdnem egy éve nem igazán volt segítségünk a gyerekekkel kapcsolatban, mivel a szüleink messze laknak tőlünk. Ez azt eredményezte, hogy napok, hetek és hónapok teltek el monoton módon. Az elmúlt tizennyolc napot szinte egyhuzamban töltöttük együtt, négyen, a világ másik végén. Bár imádtuk az összes pillanatát, teljesen jogos és valid érzés, hogy szeretnénk egy kis gyerekmentes időt.

Motiváció és megoldás keresése

Sokan mondják ilyenkor, hogy “Magadnak szülted a gyerekeket, nem? Mit kell rinyálni?”. Az, hogy egy szülő elfárad, nem rinya. Inkább azt jelenti, hogy tudatában van az érzéseinek, és fel is ismeri, ha ki kell pihennie magát.

Ezért azt javasoltam a férjemnek, hogy bár fárasztó autóútra készülünk, vigyük el a gyerekeket a szüleimhez, és töltsünk egy fél napot kettesben pihenéssel. Nekünk a fürdőzés jelenti a feltöltődést – beszélgetünk, olvasunk, alszunk, vagy csak kikapcsolunk. Másnap reggel útnak indultunk, és délután már az egerszalóki Saliris Resort és Spa-ban pihentünk.

Ez a nap nemcsak a testi pihenést tette lehetővé, hanem a lelki töltekezést is. Megbeszéltük a mindennapok nehézségeit, és újra megtaláltuk a kapcsolódást egymással.

Összefoglalás

Hiszem, hogy minden érzésünknek és szükségletünknek helye van. Az is fontos, hogy nyitottak legyünk a problémák megbeszélésére és a megoldások keresésére. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy rugalmasan segítettek. Ha te is kételkedsz abban, hogy a gyereked nem érzékeli az érzelmeidet, csak kérdezz rá bátran – a válaszok gyakran meglephetnek.

Neked van hasonló tapasztalatod? Hogyan oldod meg a szülői kimerültséget?