

Blogbejegyzések
Anyaság, feleség, részmunkaidős alkalmazotti home office, kezdő vállalkozás építése, háztartás, énidő és minderre a külső nyomás, ami nehezedik. Ismerős a felállás? És az, hogy ebben az élethelyzetben evickélsz, próbálod megtalálni azt a pontot, amikor nem billensz át a házisárkány üzemmódba, de közben nem is szaladsz világgá?
Az ügyfelem is épp ebben van. Nevezzük Julcsinak. Türelmetlen, mindent pontosan abban a pillanatban szeretne megvalósítani, amikor kipattan a fejéből. Most…, azonnal. Megszokta, hogy mielőtt édesanya lett, minden percét be tudta osztani, szépen haladt a sikerei felé. Most egyetlen dolog fix az életében, a folyamatos kalibrálás, a folyamatos újratervezés.
Szerintem ez is sokunknak ismerős.
Érzed azt a pillanatot, amikor pontosan összeállt a fejedben, hogy az elkövetkező fél órában, órában mit fogsz megvalósítani? Már látod lelki szemeid előtt a képet, amikor vállon veregeted magad, hogy huh, de szuper, megcsináltam. Majd ebbe az idilli képbe hírtelen bekúszik egy kis, pihe-puha babamancs és azt mondja: “anya, gyejje jáccani”.
Újratervezés, kalibrálás…
Julcsi azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy adjak neki tanácsot, hogyan tudja a türelmetlenségét elengedni. Eszközökre, praktikákra, bevált jótanácsokra volt kíváncsi.
Feltettem neki a kérdést?
Eszközre van szükséged, vagy szeretnéd megérteni, hogy miből fakad a türelmetlenséged? Miért bukkan fel újra és újra? Mi az az apró kis nyomógomb, ami ilyenkor aktiválódik?
Julcsi a “miért” megértését választotta. Ráérzett. Tényleg nagyon hasznosak és praktikusak a sok ember által bevetett módszerek, de mitsem érnek, ha nem nézünk a színfalak mögé és nem találjuk meg a gyökérokot.
Segítségül hívtam jó régi barátom, a LEGOt. Tökéletesen végig tudtuk vinni a folyamatot az online térben is. Ebből hozom Nektek most az első felismerést.
Arra kértem Julcsit, hogy készítsen egy építményt, lehet az vár, panel, családi ház, bungaló, bármi, ami a türelmetlenségét testesíti meg. Csak szabadon.
Mesélni kezdett arról, hogy milyen érzések, milyen gondolatok, milyen belülről jövő hangok bukkantak fel az instrukció kiadásától, egészen az építmény elkészültéig:
Gyorsan kell építenem, mert mi lesz, ha nem leszek kész? Mivan, ha kicsúszok az időből? Szerettem volna lezárni a modellem, de nem tudtam. Hiányzik az ablak külső része. Lehetett volna jobbat építeni. Több mindent szerettem volna.
Közben a modell teljesen megfelelt a leírásnak, amit kértem tőle. Érdekes, nem? A perfekcionizmussal, a megfeleléssel, már dolgozunk egy ideje. Ezért kértem, hogy menjünk tovább a modell kielemzésében.
Láthatjátok, hogy a kis torony alulról zárt. Lehetetlen hozzáférni, csatlakozni hozzá. Ez jelképezi az Ő esetében, hogy az alaptermészete introvertált, visszahúzódó, begubózó.
Ahogy emelkedik a torony, már bekerült egy kis rés, egy ablak, ami jelen esetben a nyitottságot, megnyílást jelképezi számára. Tehát felismerte, hogy szüksége van arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, ami anélkül nem megy, hogy Ő is nyisson, megmutassa az értékeit, a személyiségét. Bár időközönként szüksége van a redőnyre, hogy kicsit vissza tudjon vonulni. Ezért olvashattátok feljebb, hogy hiányként lépett fel benne, hogy ezt nem találta.
Majd az épület felső részén szépen megnyílik a fal, mint egy virág, vagy mint egy kar. Lehetőséget ad arra is, hogy más valamilyen formában tudjon hozzá kapcsolódni, vagy Ő nyithasson a kapcsolódásra. Ez pedig számára a jövő, amin jelenleg dolgozik.
Hogyan kapcsolódik ez a türelmetlenséghez? Julcsi jelenleg a vállalkozásán belül, a saját brand építésével kezdett el foglalkozni. A mai világban nélkülözhetetlen pillére az, hogy valamilyen formában megmutassa saját magát, megmutassa erősségeit, megmutassa sebezhetőségét, főleg abban a profilban, amit választott a vállalkozásában.
Mi lehet nagyobb komfort feszegetés, mint az, hogy valami olyat kell tennnie, ami új, amihez korában nem fűllött a foga, ami kényelmetlen, ami lassan halad?! Ez mind türelmetlenséget, frusztrációt szül.
De mindez így van rendjén. A coaching ülés során tudatosult benne, hogy igen, jó úton van. Igen, változik. Igen, fejlődik. Igen, halad. A saját ütemében.
Megnyugodott. Most pedig naponta listázza az elért eredményeit, hálanaplózik, a türelmetlenség energiáját pedig abba teszi, ami az előrehaladását szolgálja.
Általánosságban az emberek vegyes érzéseket táplálnak a kihívásokkal kapcsolatban. Van aki, kényszert, nyomást, megfelelést érez, van aki, izgalmat, inspirációt, vonzást. Valójában pedig óriási ereje van, hiszen ha nem másképp, akkor így biztosan ki tudsz lépni a komfortzónádból, főleg ha ezt “ország, világ előtt teszed”.
Mindig is imádtam a kihívásokat, imádtam a határokat feszegetni, imádtam próbára tenni önmagam…, így történt akkor is, amikor a 21 napos Facebook élő videózásba belekezdtem. 21 nap alatt a Creative-Coaching körül, ezt a nevet adtam neki.
Már egy ideje aktívan részt veszek egy vállalkozásfejlesztés programsorozatban. Októberi hónap témája a videózás volt, melyet Vermes Eszter, a ComfortingSoul alapítója tartott. Rengeteg hatékony javaslat, “kamerabetegséget” gyógyító jótanács. Tetőzte még a kedvem az Instagramos #zsolyachallenge 21 napos kihívása.
A legnagyobb csábítást az adta, hogy rendszeresen beleesek a csapdámba, azt gondolom, hogy amit én tudok vagy látok a Creative-Coaching szolgáltatásaival és életstílusával kapcsolatban, azt mindenki tudja és látja. Valójában pedig nagyon nem… nos akkor, “gyerünk, mutasd meg élőben”, ez lebegett a szemem előtt. Nincs videóvágás, nincsenek simítások, csakis az igaz valóság.
Célom az volt, hogy minél tágasabb körben mutassam be, hogy miről is szól a Creative-Coaching, milyen szemléletet képvisel, mi az az életérzés, amelyet a LEGO® által igyekszem átadni, milyen vagyok én, Ági valójában, hiszen velem találkoznak nagyrészt az ügyfelek. Másrészt nyakon szerettem volna csípni a kamera iszonyom.
Kisebb-nagyobb sikerekkel úgy gondolom, sikerült is. Nézzétek csak, néhány gondolat, ami Neked is hasznos lehet:
Legnagyobb tanulságom az volt, hogy sokszor elindulni nehéz, ennek ellenére menni kell, csinálni, gyakorolni, tanulni, fejlődni, felállni és továbbhaladni. Lehagyni a félelmet, a rossz beidegződéseket, a nyomást, a megfelelést.
Indulj el, csak csináld, így végül Tied lehet a láthatatlan győzelmi fáklya.
Téged mi tudna rávenni, hogy belevágj egy 21 napos kihívásba?
p.s.: Amennyiben szívesen inspirálódnál és megnéznéd videóimat, megtalálhatod a Facebook oldalon: http://www.facebook.com/CreCoVKA
Ha pedig belevágnál, de szükséged van támogatásra, motivációra, vagy egy utolsó lendületre, írj az info@creative-coaching.hu-ra.
…csak pörgetem, csak pörgetem, pörgetem, várom a csodát, egy hasznos morzsát, egy érdekfeszítő felcsillanást, egy ízes posztot. Szomjazom az ingerre, mégtöbbre, mégtöbbre. Állok a sorban, pittyen a telefonom, előveszem, pörgetem. Ülök a kocsiban, piros lámpa, unatkozom, előveszem a telefonom, pörgetem. Hazaérkezek, megállok a pultnál, felvillan a telefonom, előveszem, pörgetem, hmmm… micsoda kommentek, elolvasom, jéééé egy ismerős, megnézem a profilját, nahát, ott járt ahol én is, átkattintok… és bummm, eltelt 15-20 perc az életemből, haszontalanul. Akár naponta többször is.
Kutatások bebizonyították, hogy naponta min. 1 órát töltünk a telefonunk bizergálásával, -1 órát-, óriási idő. Havonta átlagosan 30 óra, több mint egy nap! Mi mindenre elegendő az az 1 óra naponta?! Egy új nyelv megtanulásához?! Egy vágyott könyv elolvasásához?! Közös minőségi idő a párunkkal?! Egy kis énidő?! Netalántán egy saját vállalkozás felkészüléséhez?! Sajnos nem jellemző, hogy leltározzuk a hétköznapjainkat, hogy mi mindennel töltjük ki a 24 órát és abból hány perc telik elvesztegetett tevékenységek tömkelegével.
Észre sem vesszük, hiszen olyan, mint az aprópénz, eltörpül. Pedig nem véletlenül mondják, sok kicsi sokra megy.
A fent leírtak saját felismerések. Semmi sem szentírás. De azt gondolom, hogy sokunkat érinthet. Akár Téged is? Próbáld ki, csak 48 óra internet nélkül! Csodákra képes. Elmondom én miképp csináltam:
48 óra után ismét bekapcsoltam az internetet, beléptem a közösségi felületekre. Pörgettem, pörgettem, vártam a csodát, legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy semmiről sem maradtam le! Semmiről az ég adta világon. Kicsit olyan érzés volt, mint a Barátok közt sorozat, ha kihagysz két hetet és becsatlakozol, rájössz, hogy minden ugyanott folytatódik.
Ez az időszak nem a személyes rendezvényekről, nem a személyes találkozásokról szól, de no panic. Ez nem azt jelenti, hogy nincs mód és lehetőség a fejlődésre, önismeretre, vagy akár, hogy kezedbe vedd a hivatásod alakulását.
Rengeteg kezdeményezés, esemény átkerült a virtuális térbe, onlineba, igaz ez a Creative-Coaching szolgáltatásaira is.
Nem kell tovább várnod, ha eldöntötted, hogy magad fogod a sorsod irányítani, ha úgy érzed, hogy nem szeretnéd, hogy az élet csak úgy sodorjon. A módszer tökéletesen beilleszthető az online térbe is. Egy új, innovatív rendszeren keresztül, az otthon melegéből fektethetsz saját magadba időt, találhatod meg azt a hivatást, amiben jól érzed magad és ki tudsz teljesedni.
Hogy miképp, elárulok egy pár titok:
A távolság és a COVID már nem akadály, online minden megoldható, a kocka coaching is. Indulj el! Tedd a lista élére önmagad. Legyél Te az első, hiszen, ha Te rendben vagy, akkor tudsz a környezetednek is maximálisat nyújtani.
Amennyiben kíváncsi vagy, hogy milyen szolgáltatásokat tudsz igénybe venni, akkor itt utána tudsz olvasni:
“Bizonyára Neked is megfordult a fejedben, hogy tök jó dolog ez a legósdi, de miképp történik a kis darabkák fertőtlenítése, megtisztítása, főleg ebben az információáradatos, kovidos időszakban?! “
Két irányból közelítem meg a témát, egyrészt, hogy én, mint szolgáltató, milyen lépéseket teszek meg a kockák higiénikus tartásán, hiszen ez az egyik legfőbb eszközöm, másrészt, Te magad hogyan tudod otthon tisztítani a saját kis kockáidat.
Az ülések, workshopok, összejövetelek során viszem magammal a kis kockákat, a kis építőkocka böröndömben. Érkezéskor általában kiterítem őket az asztalra, hogy minden apró kis specifikus darab láthatóvá váljon a résztvevők számára. Nos, ez rendben, de mi történik azután, hogy ezeket a kis darabkákhoz többen is hozzáérnek, megfogják?!
Folyamatosan bújom az internetet, árgus szemekkel figyelem a socialmedia felületeket, zárt csoportokat, mit javasol, mire figyeljek, mit tartsak és tartassak be, hogy a hozzám forduló ügyfelek, felnőttek, gyerekek a legnagyobb biztonságban érezhessék magukat.
A folyamat az alábbiak szerint szokott történni:
Az alábbi lépéseket javaslom:
Ugye nem olyan bonyolult?! De!!! Sajnos nem egyszerű a kis darabkák tisztán tartása, de hidd el megéri. A kockák piaci ára stabilabb, mint az aranyé. Ki tudja, még egyszer ebből fogsz meggazdagodni.
Hadd mutassam be egy valós, LEGO® coaching példa alapján, hogy jómagam, mint coach, miért is nem adok tanácsot? Miért hagyom inkább, hogy kibontsd a szárnyaidat, a gondolataidat, az érzéseidet, a szükségleteidet? Miért támogatam azt, hogy önmagad fogalmazd meg a megoldásaid?
Ismerős a szitu? Dúlnak Benned az érzelmek, az élmények, a sértettség, az öröm, a bánat. Már annyira ki-kivánkoznak a szavak, mint egy vulkán, már-már ott hömpölyögnek az ajkaidon. Előveszed a telefonod, tárcsázod Marikát, – már formálod is a szavakat -, kicsöng, felveszi. Elújságolod mindazt, ami a szíved nyomja. Csak hallgató fülekre vágysz, csak arra, hogy megkönnyebülj, hogy fellélegezz, semmi másra. …csak szeretnéd, hogy a szavaid által egy összefüggő sztorit láss. …hogy a kimondott gondolataid által összeálljon a kép. Mit kapsz helyette? Egy zsáknyi jótanácsot. Miképp hozd helyre az életed… hogyan orvosold a szerelmi bánatodat… és egyébként is mi a menő és jólfizető munkahely. A Te kedved lekonyul, csalódott vagy, nem érted, hogy miért hiszik azt, hogy képtelen vagy megoldani az életed… majd csalódottan zárod a telefont.
Fogom a kezed és támogatlak – avagy kerüld a fenti élethelyzetet
A lenti modelleket K., az ügyfelem építette az ülések során. A kérésem szerint, ösztönből, nem tudatosan építette őket, ettől ennyire hatékony és tanulságos a LEGO® módszer.
Az ülések során azon dolgozunk, hogy K. megtalálja azt a hivatást, amelyet szívből és szerelemből tud űzni.
K. korábbi pozíciója az alábbiak szerint nézett ki:
A lehetőségeit kimaxolta, maga az alap teljes beépítése jelképezi. Fusztráltan érezte magát, azon döntések miatt, amelyek fentről érkeztek, de nem volt ráhatása. Ezt mutatja, hogy felül nincs tető, nincs védelem.
Teljes mértékben rugalmatlannak érezte önmagát és a helyzetet is, az életét, a mindennapjait, lásd a folytonos falak körben. Habár érzi, hogy ez idő alatt rengeteget fejlődött, ezt mutatja a felhelyezett virág, most viszont legszívesebben csak lemászna a saját létráján és egy új, izgalmasabb, kreatív, kihívásokkal teli útra kelne.
Igen ám, de mit mondd a család, a szomszéd, a falu, a jóakaró barát? Három gyerekkel mondj le az önmegvalósításról, légy szabálykövető, állj be egy 6 órás rabszolgarendbe, nőként egyébként sem fogsz érvényesülni!
K. viszont célul tűzte ki, hogy kilép ezekből a korlátozó hiedelmekből és tényezőkből. Kiszínesíti az életét. Így megszületett az alábbi továbbfejlesztett modell.
A bal oldali kapu a jövő, a színes, lendületes, felszabadult hivatás. A kapu nyitott, terjeszkedő. Ezáltal lehetőségei is határtalanok. A sorba rendezett állatok jelképezik a tulajdonságait, az erősségeit, a kompetenciáit és korlátozó gondolatait. Az új kapu felé eggyel több állat tekint. K. felül helyezkedik, a tetőn és az új kapu felé fókuszál. Viszont van előtte egy gödör, egy akadály, amely meggátolja, hogy el tudjon indulni.
Ezerféle megoldást tudtam volna neki javasolni, hogy miképp tudná megoldani a helyzetét. Mi adna neki megoldást, könnyedséget. De nem tettem!
Hiszen ettől csodálatos az amit csinálok. Nem mondom meg a tutit, nem játszom a mindentudót, helyette fogom a kezét, támogatom, figyelek, meghallgatom, összerakom a képet és a szerint kérdezek. A kérdések, a rávilágítosok, meghozzák azt az “aha” élményt, amely által garantáltan megváltozik az életed.
Így történt K.-nál is. Lebontotta az előtte tátongó akadályt! Nem átugrotta, nem betömte, hanem megszüntette. Tudod mit jelképez ez számára? Hogy a döntés az Ő kezében van. Senki máséban. Azt, hogy mennyire nehezíti vagy könnyíti meg a saját útját, az fejben dől el. Csakis elhatározás kérdése.
Figyelj! Mert amíg az alábbi 10 pont szerint éled az életed, biztos lehetsz benne, hogy nem indulsz el a pozitív változás útján. Íme:
1) Ne kezdj bele semmi újba. Főleg akkor, ha nehéznek tűnik. Ne vállalj kockázatot. Tötymörögj, húzd az időt, csak olyan dolgokat csinálj, amelyek kényelmesek számodra. Tétlenkedj, mert addig konfortzónán belül maradsz és a kihívás biztosan elkerül. Ne akarj új lehetőségeket, hiszen akkor bátrabb, erősebb leszel. Ezt nem akarod, ugye?!
2) Hallgass olyan emberekre, akik negatívak és önmagukban sem hisznek. Töltsd az idődet olyan emberekkel, akik szívják az energiádat, lelohasztanak, sőt elveszik a kedved az új dolgoktól, az új lehetőségektől. Hiszen olyan életet szeretnél élni, mint Ők, nem?!
3) Ne fókuszálj, hagyd magad szétforgácsolódni. Mindenhol 120%-ot akarj teljesíteni. Hajtsd és zsigereld ki önmagad. Higgy a korlátozó hiedelmeidben, hisz akkor egy helyben fogsz toporogni. Ez a vágyad, nem?!
4) Hagyd abba a tanulást, fejlődést. Ne akarj több lenni, hiszen nem ismered az út végét. Még a végén jó dolog sülhet ki belőle, a fejlődés pedig garantált. De Te ez nem akarod, ugye?!
5) Ne nyiss új kapcsolatok felé. Ha már megbántottak, akkor zárkózz be. Húzd magadra a takarót és távolíts el mindenkit magad körül. Egyedül akarsz maradni, nem?!
6) Ne tiszteld önmagad. Mindenki hibázik, de Te mégis hibátlan akarj lenni. Ezért, ha hibázol, ostorozd magad. Hiszen azt akarod, hogy minél többször fájjon, nem?!
7) Ragadj benn a múltban. Okold továbbra is a döntéseidet és nyalogasd a sebeidet. A “mi lett volna, ha” kifejezésekkel tele a padlás, de Te csak rágódj a sérelmeken. A múltat nem tudod megváltoztatni, de Te újra és újra tépd fel a sebeket. Ezt akarod, nem?!
8) Panaszkodj, aggódj és dögönyözz a semmiben. Ha panaszkodsz, akkor biztosan mindenkit elkergetsz magad körül. A panaszkodás szánalmat ébreszt másokban. Ez a célod, nem?!
9) Menekülj a problémák elől. Hibáztass mindig mást az életedért. A férjed/feleséged, szüleid, gyermeked, főnököd, a kormányt. Ők felelnek, hogy ott tartasz, ahol, nem?!
10) Ne bocsáss meg! Tarts haragot! A felgyülemlett feszültség, negatív gondolat megbetegít. De nem számít, megérdemli, hogy haragudj rá, nem?!
+1: Ne légy hálás! Az olyan spiri dolog. Nem számít mid van, és ki vagy. Mindig légy más, mint ami vagy, és akarj többet, mint ami a szomszédnak van. Ez a legfontosabb, nem?!
Ne felejtsd el! Amennyiben szeretnél megállni a növekedésben, nem vagy rá kíváncsi, hogy mire is vagy képes valójában, sőt teljesen elzárkozol attól, hogy a szíved szerint élj, akkor kövesd ezt a 10 pontot. Állj ellen a változásnak, a fejlődésnek.
Amennyiben mégsem egy ilyen élet után vágysz, akkor nyiss, változtass szemléletet, gondolkodj és cselekedj másképp, mint eddig. Tedd meg mindig a következő lépést. Légy kreatív, nyisd ki a szemed, tiszteld önmagad és hagyd, hogy mások szeretni tudjanak.
Bevallom őszintén, a mai napig néha bevillan, mi van, ha egy ügyfél olyan történettel, helyzettel érkezik hozzám, ami a coaching kompetenciát elbírja, mégis annyira bonyolult és összetett, hogy nem tudok benne helytállni?
Aztán rájöttem, hogy a saját életem/életünk is azért élvezetes számomra, mert izgalmas, mert egyedi, mert kacifántos, a jó értelemben.
Ez a felismerés hozta magával azt is, hogy már egyszerűen inspirál az extravagáns, nem hétköznapi, bohém ügyfelek élete, terve, céljai. Ez ám a kihívás a javából…
D.-t is kicsit ide sorolnám. Nem egy hétköznapi életet élő Hölgyemény. Munkaholista. Megesik ez, elég gyakran. Egy ideig élvezte az életét, a munkáját, de már nem. Elfáradt, megfáradt, kiégett. Vágyott valami változásra, valami újra. Kérése számomra parancs volt, elindulni egy másik úton, ahol meglelheti a hivatását, kíváncsi volt miben tehetséges, mi az amit szívből szeretne csinálni. Hat alkalomban egyeztünk meg. Akkor még azt hitte, hogy az úticél táblára a karrier van felírva, közben valami sokkal de sokkal nagyságosabb, a szíve, a lelke, vagyis önmaga megtalálása.
Tudjátok mi hozta meg számára a felismerést? Az, hogy le kell állnia, meg kellett állnia, nem magától, rá lett kényszerítve. Tizen éven keresztül éjt-nappalt a munkája töltötte ki, sportolt, hazament, aludt. Aztán jött egy fordulópont, 3 hónapja megállt a gazdaság, megállt az ipar amiben dolgozott. Otthon volt, önmagával, a gondolataival. Éveken keresztül küzdött a budai kis lakásáért, amely a biztonságot, a kiteljesülést jelentette számára. Az első coaching alkalom már elkezdte nyitogatni a lelkének azon bugyrait, amelyeket nem is ismert, hogy létezik. Az otthon, amelyt önmagával azonosította, túlnőtte, többre vágyik, családra.
Második alkalommal teljesen összezuhanva érkezett, 10 percig csak sírt. Leült velem szembe a szőnyegre és LEGO®zni kezdett, én pedig csak kérdezgettem, … folytak belőle a szavak. Összeálltak a kockák.
Menekülése a munkába a gyermekkor hozadéka. Nem akarta újra átélni, megélni, a saját családja által. Nem akart újból gyerek lenni, nem akart újból az édesanyja fojtogató szeretetében fuldokolni. Félt, hogy Ő is ugyanolyan anya lesz. Különféle pótcselekvéssel helyettesítette a családalapítást. …és akkor, ott szembesült ezzel. Óriási kő esett le a szívéről. Tudta, hogy nincs más hátra, mint előre, szembe kell néznie ezzel a ténnyel.
Az ülés végén megölelt, nagyon megható volt. A szívem újra megtelik, ha a jelenetre gondolok. Mindketten tudtuk, hogy a közös utunk egy darabig véget ért. Az én feladatom az volt, hogy a valódi irányra nyissam fel a szemét.
…és igen, ehhez néha elegendő csupán két alkalom, és a LEGO® varászlatos ereje.
Karrierút feltárása a Sárvári Arborétumban
Amikor kilépsz a megszokott környezetedből, akarva- akaratlanul megnyílik előtted a világ. Valahogy kibillent abból a csőlátásból, amelyben már napok-hetek-hónapok óta lavírozol és erőszakosan szeretnéd megszülni a megoldást.
“Minden nap menj ki, mert ott történnek a csodák.”
Így történt a napokban. Az Ügyfelem munkanélküli lett. Egyet biztosan tudott, ugyanabba a munkakörbe nem szeretne visszamenni. Azzal viszont nem volt tisztában, hogy akkor “merre van az előre”.
Korábban szinte az alapoktól kezdük az önismeretet, így a folytatásra tökéletes helyszínt biztosított a Sárvári Arborétum. Megfelelő higiéniai szabályok betartása mellett, hatékonyan tudtuk lefolytatni az ülést, illetve a gyönyörű idő és Lujzi kutya is a jó kedvet szolgáltatta.
Az Ügyfelem hihetetlen nyitottsággal, kíváncsisággal és közreműködéssel találta meg a válaszait, hiszen a módszer hatékonysága másképp nem is kamatóztatható.
Az Arborétum kialakított ösvénye jelképezte az Ügyfelem eddigi karrierútját. Az ösvényt szakaszokra bontottuk és államásokat jelöltünk ki, melyek az egyes munkahelyeket jelképezték. Egy-egy állomáson időztünk, beszélgettünk, hogy a csodálatos látvány hogyan jelképez egy-egy sikert, mint pl. a képen a négy gyönyörű bokor. Választ kapott arra, hogy hogyan áll összefüggésben a két egymás mellett elhelyezkedő fa a saját karrierjével, a visszatérő, ismétlődő kudarcaival. Fejtegettük, hogy hogyan jelképezi a felkúszó borostyán egyes tulajdonságait, és Ő, mint az úszó kiskacsa, hogyan tudja elképzelni az ideális munkahelyét, melyet jelen esetben a tavacska szimbolizált.
Az ülés végén pedig az volt a zárókérdése, “Ági, nekem ez volt az eddigi kedvenc, hihetetlen, hogy milyen jó kérdéseket tettél fel és, hogy mennyi mindent lehet megfejteni a természetből. Én ezt egyedül biztosan nem tudtam volna. Ezt tanították neked, vagy honnan tudod?”. A válaszom: “rávezettelek, hogy együtt tudj rezegni a természet varázsával”.❤️
Ha szeretnél fejlődni, de a kialakult helyzet miatt még nem állsz készen a zárt térben történő ülésre, az online jelenlétet pedig személytelennek érzed, gyere és próbáld ki Te is, miképp ad választ a kérdéseidre egy séta az erdőben, az állatkert állatai, a játszótér szabadsága.