A tudatosság szexi, nőként és férfiként egyaránt
Miért nem mindig könnyed témákról írok
Napok óta készülök valami könnyedebb témáról írni, hogy ne mindig ez a nagyon mély, érzelmileg megdolgoztató szövegek legyenek. Aztán arra kellett rájönnöm, hogy minél tovább várok, annál több lelket megmozgató gondolat tömörül össze bennem, tolonganak, birkóznak, hogy melyik kerüljön ki előbb, így inkább sodródom az árral, és ismét hallgatok a belső hangomra.
Miért írok párkapcsolatokról
A balis elvonulás kapcsán most feladatom, hogy minél több tartalmat készítsek a párkapcsolatokról, családi helyzetekről, gyerekekről. Amire nagyon szeretnék vigyázni, hogy ez ne izzadság szagú legyen és ne azért készüljenek, mert most mindenáron el akarok adni valamit. Sokkal inkább arra koncentrálok, hogy szívből jöjjenek, aktualitásból, megérzésből, hús-vér megélésből.
A tudatosság megélésének kihívása
Vállalkozóként, és ámblokk emberként, talán ez az egyik legnagyobb kihívás nekünk, maga a tudatosság megélése. Mindezek ellenére gyakran beugrik a fejembe, hogy nekem most a párkapcsolatokról kell írnom, tippeket adnom, jótanácsokat szórnom. És akkor jön a kisági, ‘…na ne már, ne akarjon már engem kényszeríteni senki, hogy mit gondoljak, főleg ne, hogy mit írjak le…’, ‘…mit osztogassak itt tanácsokat, én sem szeretem, ha velem más ezt teszi…’, aztán jön az elakadás, halogatás, kényszercselekvések, majd a lelkiismeretfurdalás, és ‘bakker, rohan az idő és nem teljesítek? Ennek nem lesz jó vége’.
Az önmarcangolás folyamata
Követi az önmarcangolás, a korholó szülőági, ‘mekkora béna vagy. Megmondtam, hogy erre sem vagy képes. Megmondtam, hogy csináld azt, amit mondtam, adj tanácsokat, pároknak!’ Reagál rá a kicsiági, ‘de mindig azt mondod, hogy én kis szaros vagyok, semmit sem tudhatok, és nem tapasztaltam meg még semmit sem, hogyan jövök azzal, hogy tanácsokat osszak’. Nagyjából ez szokott a végkimenetel lenni és itt összecsukom a laptopot és nem írok semmit.
Az önismeret és a belső írás ereje
Nagyon jól ismerem ezt a forgatókönyvet a fejemben, már szóról szóra tudom a szavakat, ismerem a mély, férfias hangját, a tónusát, a fülemben cseng, és ahogy ezeket a sorokat írom, érzem, ahogy szó szerint lángol a fülem, mintha forró ólmot öntenének belé.
Végül úgy sikerül megtörnöm a láncot, hogy nem is olyan régen, kb. két-három éve, valahogy rés keletkezett ezen a pajzson, hálistennek, és rájöttem, lehet, hogy sok mindent nem tudok, lehet, hogy sok mindent nem tapasztaltam, és valószínű egy darabig így is lesz, viszont nagyon sok mindent már igen.
Habár maga a beépült dinamika a fejemben a hiányra koncentrált, valahogy mégis megtanított arra, hogy azt figyeljem, arra legyek éber, azzal kamatoztassak, ami bennem van, ami nekem igaz, amivel nekem van dolgom.
Az intuíció hangjának felhangosítása
Aztán visszatérek önmagamhoz, érzem, tudom, élem, hogy maga a belülről való írás, az intuíció hangjának a felhangosítása, a ki nem mondott gondolatok megosztása, az érzések szabad felvállalása, a saját, önazonos irány megmutatása az én utam. Ebben már jó voltam gyerekként is, nem hiába kaptam annyi pofont, azóta pedig rengeteget csiszolódtam, és talán egyre közelebb vagyok az igaz énhez.
Kapcsolatok dinamikája
Végül, ha mindezt amit fent leírtam, szabadon engedem, hogy szárnyaljon, felteszem a kérdést, vajon mi minden indul ki a kapcsolatainkból? És mi minden tér oda vissza? Mit értünk kapcsolat alatt? És ki az a pár? Csak az az ember, akivel együtt élünk? Vagy valójában a párkapcsolat dinamikája a munkára is érthető? Hiszen ‘pár’kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel, kapcsolatban a szüleinkkel, kapcsolatban a párunkkal, kapcsolatban a gyerekeinkkel, kapcsolatban a fejünkben lévő párbeszéddel, kapcsolatban a testünkkel, a testérzettel, kapcsolatban az érzéseinkkel, kapcsolatban a transzgenerációs mintáinkkal, jelzésekkel, kapcsolatban a belső intuíciónkkal. Ahogy bent, úgy kint.
Az egyéni út fontossága
Tudatosítása annak, hogy vannak irányelvek, vannak javaslatok, vannak jól bevált módszerek, vannak felkapott szakemberek, de tudjuk egyáltalán máshoz hasonlítani önmagunkat? Van-e erre bármiféle mutató? Vajon nem-e egyénileg van a mi utunk kijelölve?
Merjük feltárni az utunkat
Ehhez nincs más dolgunk, csak, hogy merjük azt feltárni, merjünk ránézni, merjünk beleállni. Ha egyedül nem sikerül, akkor segítséggel.
Imádom Kadarkai Endre – hivatalos Podcastjait, tele van ilyen jellegű beszélgetésekkel, feltárásokkal, őszinte, emberi történetekkel. És egyértelműen mutatja, hogy a tudatosság nem csak nőként, de férfiként is szexi. Visszaadja az ősbizalmat, az őserőt, az őshitet és karonfogva ki kíséri a fejünkben lévő, lehúzó párbeszédeket.
Eleged van abból, hogy nincs intimitás a kapcsolatotokban? Kezd betelni a pohár? Vágysz arra, hogy minőségben kapcsolódjatok pár- és család szinten?